Bemutatkozik: Vajda-Komlós Judit

A zene? - egy eszköz a sok közül, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és a teljességhez.

Apukám már csecsemőkoromban leültetett a zongora elé, hiszen ő és a nagypapám is hivatásszerűen zongorázott - nem volt tehát kérdés, hogy ha iskolás leszek, zongorázni fogok. Ezen a hangszeren ugyan nem váltottam be a hozzám fűzött reményeket, a zene azonban mindig az életem fontos része maradt.

Végül tíz évig zongoráztam. Hat év után a kötelező szolfézs helyett énekkart is lehetett választani, így kerültem a zeneiskola énekkarába Nógrádi Laci bácsihoz. Laci bácsi karaktere már a szolfézsórákat is élménnyé tette, a kórusban pedig már tét nélkül élveztük a zenét, baráti légkörben. Ezzel az énekkarral többször felléptünk, külföldön is voltunk - talán itt szerettem meg igazán a kóruséneklést, amelyben a zene találkozik a közösségi élettel.

A gimnázium alatt belekóstolhattam az oratóriumok világába a Hollerung Gábor vezette Fővárosi Fiatalok Egyesített Kórusában. Itt éveken keresztül óriási lelkesedéssel éltem meg, hogy amatőr énekesként is milyen mélységei tárulhatnak fel a zenének, ha egy komoly szakmai tudású karnagy segít meglátni a mögöttes tartalmat, és utat mutat ennek átadása felé. Máig is mélyen megmozgatnak azok a zeneművek, amelyeket itt énekeltem.

Amikor az akkori Budapesti Műszaki Egyetemre kerültem, a zeneiskolai továbbképzős kóruséneklés pont megszűnt, így jutottam el a BME kórusába. Tulajdonképpen itt ismerkedtem meg az Aula első tagjaival és későbbi férjemmel, Ferivel (Aula-zsargonban FERcsIvel) is. Igazából a kapcsolatunk és az Aula kezdete valahogy egybe is esik :)

Bár tevékenyen lényegében csak klasszikus zenét játszottam/énekeltem, mindenféle zenei irányzat és műfaj érdekel, leginkább a "jó" zenét keresem. Sőt, pár éve táncolok is - west coast swinget -, ez lett a másik nagy hobbiszerelem az életemben, de ez is a zenéből táplálkozik.